Már kisgyermekkorban igen fontos a fejlesztés. A napi harc a szülők között a játszótéren állandó, így tudnak már 1 évesen Einsteint meghazudtoló módon számolni, szebben fogalmazni, mint Petőfi Sándor és persze olyan kézügyességgel bírnak, mint Picasso.
Réges-régen a gyerekek rajztudását a szülők zsírkrétával, ceruzával vagy éppen aszfalt krétával próbálták kicsit előrébb vinni. Persze megoszlanak a vélemények, hogy ez így megfelelő eljárás volt-e. Az azonban biztos, hogy mindenki megkóstolta ezeket az eszközöket, és a régebbi nemzedék bizony nagyon élvezte. Sok más lehetőségünk nem is volt. A mai kor már sokkal előrelátóbb, modernebb és igyekeznek speciális eszközökkel megkönnyíteni a nevelést, hogy ez jó-e?
A vélemények gyakran megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy ez a hihetetlen kreatív fejlődés, és az “adjunk nagy teret a gyereknek az alkotásban” szemlélet valóban beválhat-e. Viszont 1940-es, 1950-es években, ha bárki azt mondta volna, hogy tépőzáras cipőt hordjon egy gyerek, akkor biztosan orvoshoz küldték volna. Ennek ellenére kevés szülő tudja elképzelni milyen az élet a tépőzáras cipők nélkül, és csak 5-8 éves korú gyermekénél eszmél rá, milyen arany élete volt a családnak amikor még nem kellett tudni cipőt kötnie.
Számos olyan eszköz kerül a piacra, amire azt mondjuk:
“Mire kell ez? Felesleges!” , “Csak egy újabb hóbort!”
Azonban közel 100%-os az aránya azon embereknek, akik gyerekként kipróbálták a “gyerek graffitit”, ha nem éppen a falon, akkor a bútorokon, csempéken, asztalokon.
Egyes szülők ezért manapság teljes falfelületet hagynak a gyermek kreativitásának, illetve hatalmas összegeket fektetnek a lemosható festékekbe.
Ugyanakkor, mi történik, ha a gyerek máshova megy? Például a nagyihoz? Barátokhoz, vendégségbe, stb.
A mostani kor vívmánya a rajz matrac, azaz rajz szőnyeg, ami itthoni viszonylatban is elhíresült aquadoodle-ként is ismert eszköz.
Jelentése szó szerint víz firka!
Az aquadoodle több szempontból is környezetbarát megoldás a papírhoz képest. Nincsenek röpködő fecnik, kitépett lapok, csupán egy firkás-vonalas lapok, amelyek a kukában végzik.
Emellett számtalanszor újra használható felületet szerezhetünk, és a kifogyó filcek, elhegyzett ceruzák, szétmorzsolódott és a szőnyegbe ragadt zsírkréták helyett, egy folyamatosan, csupán vízzel működő varázstollunk is lesz, ami kifogyhatatlan ötlettárat ad a kicsik kezébe.
Ha az aquadoodle rajz szőnyeget kellene jellemezni, akkor talán a kor olyan vívmányáról beszélünk, ami igazi térrel szolgál a kreativitás tekintetében a gyereknek.