Bevezető, tartozékok

Viszonylag jól határozom meg az igényeimet, amikor telefont kell választani. Tisztában vagyok vele, hogy a felhasználási szokásaimhoz semmi szükség a ma elérhető legfejlettebb készülékekre.
Olyan telefont kerestem, ami két SIM kártyát kezel, 5 colos vagy kicsit kisebb, legalább HD felbontású kijelzővel rendelkezik, elfogadható hardverrel, és garanciával adják.

Gyönyörű fekete színű DOOGEE DG2014-es (meglepiként a képre kattintva meg fehér színű)

Sokan ma sem találkoztak nem első vonalas kínai telefonokkal, ahogy én sem, ezért vásárlás előtt mindenképp ki akartam próbálni több modellt, hogy “érezzem”, hogy a minőségük megfelel-e nekem.

Hivatalosan nem nagyon forgalmaznak itthon kínai készülékeket, és főleg nem lehet őket fogdosni. A Google-keresések meg csak replika telefonokat hoznak fel, ha az ember “kínai telefonok”-ra keres.

A kiválasztott telefont (egy szerencse süti és 1 év magyar garancia társaságában) méretes fehér dobozban kaptam, amin a cég neve olvasható nagy króm betűkkel, alatta meg talán a cég hitvallása szerepel. Az igényes csomagolás kék alján az alapvető műszaki specifikációk sorakoznak több nyelven.

A tető alatt egyből a telefon fogadott gyárilag felfóliázva, a telefon alatt egy extra fóliával. Lejjebb az érdekes formájú töltő-, és adatkábel, a töltőfej és a beszélgetésen kívül nem sok másra hivatott headset ücsörgött egy magyar nyelvű használati utasítás társaságában.

Külső, felépítés, kijelző

A készülék viszonylag vékony felépítésű, a gyártó szerint 5,5 mm vastag. Ez igaz is a lecsapott széleken, de középen, a legvastagabb ponton ez inkább 7,8 mm. Ebből már csak a hátlapi kamera nyúlik ki egy kicsit. A kijelző OGS technológiával készül, így egy üveglappal kevesebből épül fel, mint a hagyományos megjelenítők, ami hozzájárul a vékonyabb telefon kialakításhoz, és még 10%-kal több fényt is ereszt át.

Az öt érintést megkülönböztetni tudó 5 hüvelykes HD IPS kijelző a 142×70 mm-es előlapon foglal helyet. IPS megjelenítőhöz méltóan a színek valósághűek, a betekintési szög 170° feletti.

A panel háttérvilágítására nem lehet panasz, fényereje kiváló. Nagyon ritkán van szükség a maximumra kapcsolására. A legtöbbször automata fényerőn használom, bár az automata fényerő állítás kissé túlbuzgón végzi a munkáját, nem rest minden másodpercben igazítani a fényerőn, ami egyes fényviszonyokban bosszantó lehet.

A beszédhangszórótól balra az 5 megapixeles (szerintem inkább 2 MP + interpoláció) előlapi kamera foglal helyet, jobbra pedig a szenzorok. Visszajelző fény sajnos nincs.

A kijelző alá a szokásos Android gombok vannak felfestve. Mivel megvilágításuk nincs, a sötétben való kezelésük kis megszokást igényel, cserébe közvetlen napsütés esetén is jól látszanak.

Az egész telefon felépítését és merevségét az a fém keret határozza meg, ami a kijelző alatt fut végig a készülékben. Ezt hangsúlyozandó a telefon oldalpaneljei is felcsavarozott fém lapok fém gombokkal. Az összeszerelés minőségével nagyon elégedett vagyok, az egész készülék nagyon egyben van, és egy darabból öntöttség érzését adja. Az egyetlen felróható dolog talán az a fél milliméteres légréteg, ami a felhelyezett hátlap és az akku között van, így a hátlap középen egy picit benyomható.

Én a sárga hátlapú modellt választottam, félfényes pontmintás festett hátlappal. Az alul szimmetrikusan elhelyezett hangszórórácson át hangosan és tisztán szól a beépített hangkeltő. A mellette lévő kis dudoroknak köszönhetően asztalra téve sem halkul el nagyon.
Feljebb a fém keretbe foglalt kamera dudorodik szögletesen, hangsúlyozva a telefon derékszögű dizájnját. Alatta a diffúzorral ellátott LED villanó.

A micro-USB csatlakozó a készülék tetején középen került elhelyezésre, tőle jobbra a 3,5mm-es jack. Nekem szokatlan módon, a telefon bal oldalára került a bekapcsoló gomb.

A telefon jobb élén kaptak helyet a szintén fémből készült különálló hangerő gombok, a készülék aljára már csak a mikrofon jutott. A mikrofon teljesen ki van tolva a bal szélre, ami érthető, hiszen így esik legközelebb a jobb kézzel telefonáló többség szájához, de érdemes rá figyelni, mert az ember könnyen letakarja a kisujjával.

Hardver, szoftver

A Turbo – a legtöbb Doogee készülékhez hasonlóan – hardverével nem a csúcs kategóriát ostromolja, hanem azt a réteget célozza meg, akik megfizethető, de a modern alkalmazásokkal is megbirkózó telefonra vágynak.

Az 1 GB rendszermemória mellett az MTK6582 négy processzor magja 1,3 GHz-ig skálázódik, a grafikus gyorsításon egy Mali-400MP két magja dolgozik 500 MHz-en.

Ezzel a felépítéssel a rendszer elég fürge, akadás szinte soha nem fordult elő. Úgy érzem, hogy egy átlagos okos telefon felhasználónak ez bőven elég ahhoz, hogy a mindennapjai problémamentesen teljenek telefon szempontjából. A teszt kedvéért kipróbáltam egy-két népszerű és rendszerigényes játékkal, nem volt velük gond.

Operációs rendszerből az Android 4.2.9 változata van a készüléken, ami mint olyan tudomásom szerint nem létezik, de gondolom a saját fejlesztésű dolgok miatt kapott plusz verziószámot. Az ikon szetten, a lezáró képernyőn, és egy két menüponton és előre telepített programban tér el leginkább a tiszta Androidtól. Ezért ennek bemutatásába belemenni talán fölösleges. A gyártó ígér frissítést.

A készülékre került egy Assistive Touch alkalmazás, ami egy áttetsző pontot jelenít meg a kijelzőn. A ponthoz hozzáérve egy eszköztárat kapunk, ami amúgy is könnyen elérhető funkciókat pakol a képernyőre. Ha a funkciók személyre szabhatóak lennének (legalábbis én nem jöttem rá), akkor hasznos lenne, így nem az, de kikapcsolható.

Egy másik ilyen extra a közelségérzékelő szenzort használó Smart Somatosensory, amivel a szenzor felett integetve aktiválhatunk különböző funkciókat. A galériában, és a homescreenen csak jobbra lapoz, úgyhogy értelme ott nincs, de aki éjszaka fotóz állványról, és a telefon érintése nélkül akar exponálni a bemozdulás elkerülése miatt, annak hasznos lehet.

Az időzített ki-, és bekapcsolás viszont abszolút kihasználható funkció, és remekül testre szabható. A hét minden napjára pontosan beállíthatjuk, hogy mikor kapcsoljon ki, ill. be a telefon, ezzel is spórolva az akkumulátor kapacitással.

Multimédia, adatátvitel, GPS

A hátlapra került 13 megapixeles kamera 5 tagú lencserendszert kapott, amivel a telefon pontosan és gyorsan fókuszál. A kamera alatt elhelyezett LED villanó diffúzora szépen szórja a fényt. A legtöbb telefon inkább előre irányítja a fényt, a Turbo villanója egy körülbelül 160°-os kúp mentén szórja azt ugyanolyan fényerővel. Zseblámpaként használva szélesen bevilágíthatjuk magunk előtt vele az utat.

A kamera szoftver leginkább a szokásos képmódokat tartalmazza: kép, HDR, szép arc, panoráma, automatikus jelenetválasztás, mosoly felismerés, expozíció sorozat. Ezen kívül készíthetünk sorozatfelvételt körülbelül 6 kép/másodperccel. Használhatjuk még az úgynevezett MAV módot, amivel egy tárgyat körüljárhatunk, miközben a kamera több felvételt készít, amit a szoftver összefűz egy pörgethető képbe. A beállítások között lehetőség van expozíció, szín, fehéregyensúly, és képmódok módosítására.

A képeket mind automata módban készítettem, és a minőségük abszolút pozitív benyomást gyakoroltak rám. A színek szépek, torzításuk nem jelentős. A dinamika tartomány magas, csak nappal szemben sikerült beégetni az eget. Az aluljárós képeken egy kis mosódás már észlelhető, de egyik sem olyan mértékű, hogy problémát okozzon. A képek a sarkok felé itt is érezhetően romlanak, de ez minden fényképező gyenge pontja. Az olcsóbb telefonok kategóriájában bőven helytáll, talán egy kategóriával feljebb is.
Videózás terén 1280×720 pixelre számíthatunk, bár több helyen írnak a specifikációk 1080p-t, a felbontásra vonatkozó beállításokat nem találtam a videó beállítások menüpontban.

Videó minta alap beállításokkal

Videó minta digitális képstabilizálással

Zenei fronton alap Android dolgokra lehet számítani. A zene lejátszó teljesen gyári, de a legtöbbeknek úgyis van saját kedvencük. Rádió van, RDS-t kapunk, csak fülessel indul el de gyorsan hangol, és állomásokat is tárol.

A készülék két SIM-kártyát képes fogadni, dual standby módban. Érdekes, hogy az egyik SIM-slot micro, míg a másik mini (normál) SIM fogadására alkalmas. Így ha valaki egy SIM-mel használná, akkor nem feltétlen kell adapter, vagy SIM vágás után néznie. Mindkét kártyáról használható az adatkommunikáció, de persze egyszerre csak egyről. A második SIM ilyenkor csak 2G-n kommunikál.

Adatkommunikációból a 3G a maximum, amivel számolhatunk. Wi-Fi szabványok közül b/g/n támogatott, a Wi-Fi antenna erejével elégedett vagyok, ritkán jelez teljes térerőt, de ott is találtam jelet, ahol más telefonnal nem mindig.

A készülékbe épített A-GPS vevő adatkapcsolat esetén nálam maximum 8 másodperc alatt pozícionált, hidegen indítva és a jeltartással sem volt probléma. Ezeken kívül természetesen, egy ismeretlen verziójú Bluetooth kapcsolat is rendelkezésre áll.

Üzemidő, verdikt

Mint minden vékony telefonnak, ennek is a lehelet vékony akkumulátor lehet(ne) a veszte. Az 1750mAh nem hangzik combosnak, és nem is az, de sokkal többet kibír, mint amire számítottam.

HD videó lejátszásnál majdnem 5 órát húzott ki fél fényerőre állított kijelzővel. Egy erősebb napon is, amikor sokat használtam, működött 12 órán át.

De lazább napokon, körülbelül 20 perc telefonálással, 1 óra zenehallgatással, 30 perc internettel, 15 fotó, és videók készítésével sokkal tovább bírta. Összességében elmondható, hogy a készülék készenlétben alig-alig fogyaszt valamit, a kijelző (főleg nagy fényerőn) és az erősen hajtott hardver a nagy fogyasztó. Éjszakára kikapcsolva nem kizárt kihozni belőle a két napot.

Összegezve:

A Doogee Turbo egy igényesen összerakott, remek illesztésekkel rendelkező, de azért láthatóan kínai telefon, aminek két kártyás mivolta sokaknak hasznos lehet.

A kijelző, amivel egy okos telefon esetén az legtöbb interakcióba kerül szintén egy jó darab, a kamerával nem kell szégyenkezni a kategóriában, ahogy az ezeket kiszolgáló hardver is elégnek tűnik.

Talán azoknak ajánlanám, akik nem a benchmark pontok mennyiségétől érzik jól magukat, de mégis egy a mindennapokban gyorsan működő kicsit különlegesebb telefonra vágynak a mai csúcs telefonok árának a negyedéért.

Forrás: Logout