DG580 Kissme okostelefon teszt

A kínai okostelefon manufaktúra egy újabb reménységét, a DG580 Kissme névre keresztelt Doogee típust teszteljük le ezúttal. A Kissme pedig ezzel talán az egyik legolcsóbb 5,5 hüvelykes phablet lett.

Külső

Ahogyan fentebb is említésre került, a DG580-as modell kijelzője 5,5 hüvelykes, amely már bőven a phablet kategóriába sorolható. Ezt a méretes kijelző panelt fekete keret veszi körül amely a kategóriát tekintve átlagos szélességűnek tűnik.

A DG580 Kissme kijelzője felett hangszórórácsot, 8 megapixeles előlapi kamerát, valamint fény- és közelségérzékelő szenzorokat is találhatunk, míg lent három darab kapacitív androidos vezérlőgomb helyezkedik el.

Oldalról ha megnézzük a készüléket, akkor nem vastag, viszont az is igaz, hogy a gyártó weboldalán olvasható 5,5 mm egyáltalán nem tűnik valós adatnak. Valószínűleg a kínai mérnökök úgy gondolták, hogy elég csak a telefon élénél megmérni a telefon vastagságát, a közepén nem kell, holott mivel ívelt, így rögtön vastagabb is lett a telefon. Mi egészen pontosan 9 millimétert mértünk, kamerával együtt 10 mm-t, amivel még mindig nem mondható vastagnak, de nem is annyi, mit amennyit a gyártó megadott.

A telefon oldalán a kijelző felől végigfut egy krómhatású műanyag keret, illetve alatta már a hátlapról oldalra nyúló fehér színű műanyagot találjuk. A jobb oldalra került a bekapcsoló gomb, míg a balon a hangerőszabályzó van, ez a kiosztás főleg akkor lesz nyerő, ha korábban is Samsungot használtunk, ugyanis ott is rendre ezt a kiosztást kapjuk.

A telefon tetejére került minden csatlakozó, bár ezek listája egyáltalán nem hosszú, hiszen a töltésre és adatátvitelre a microUSB port szolgál, míg a 3,5 mm-es jack csatlakozó a headset vezetékes kapcsolódási módjának egyetlen opciója. A Doogee phabletjének alján csak egy mikrofont találunk, ami telefonbeszélgetések során jön jól.

 Ha hátulról nézzük a készüléket, az nagyon emlékeztethet a OnePlus One-ra szerintem a formaterv és a vonalvezetés ötletét lehet, hogy ennek a modellnek a megoldása adta a DG580 Kissme esetében és. A fehér színű hátlap tetején egy 8 megapixeles kamera, alatta pedig vaku van egyetlen kiemelkedő részben, míg alul széles hangszóró rácsot találunk.

A hátlap lepattintható némi erőfeszítés árán, annyira erősen kapcsolódik ugyanis a hátlaphoz, hogy két kézzel kell operálni, hogy lejöjjön a műanyag. Ennek eredményeképpen viszont a telefon nem is nyekerek használat közben. A hátlap alatt egy 2500 mAh kapacitású akkumulátor található meg, amelyet mindenképpen ki kell venni, ha a két SIM kártyát, vagy a microSD-t cserélni akarjuk. A DG580 Dual SIM képes, egy mini és egy micro SIM kártyát képes fogadni, míg memóriakártyából maximálisan 32 GB kapacitásút helyezhetünk bele. A készülék NFC-t nem tartalmaz, van viszont Hotknot, amely hasonló technológia, a MediaTek által fejlesztve, bár elterjedtsége nem mérhető az NFC-hez.

A relatív kis méretű, natúr színezetű karton csomagolás nem csak egy Doogee telefont rejt, hanem ezen kívül egy microUSB-s adatkábelt, egy hálózati töltőt és egy hallójáratba illeszthető headsetet is kapunk, valamint a doboz legalján találhatunk egy kijelzővédő fóliát is extraként.

Hardver

A Doogee DG580 Kissme egy érdekes kijelzőt kapott. Az IPS panel mérete 5,5 hüvelyk, ezzel már phabletnek minősíthető, viszont a felbontás csak 540×960 pixel. Ez messze van a jelenlegi csúcsnak is nevezhető LG G3-as 2560×1440 pixeles felbontásától ezen a méreten. Nyilván ennek eredményeképpen nem nevezhető borotvaélesnek a kép, ellenben kézben tartva, 30-40 centire a szemtől egyáltalán nem zavaró, sőt, nem is igazán mondanám meg elsőre, hogy qHD felbontásról van szó. Ezen pozitív tényen az növel még, hogy a fényerő meglehetősen magas, valamint oldalról sem jellemző a színek torzulása.

Ahogyan a kijelző sem nevezhető felsőkategóriának, úgy a hardver többi része sem, ennek ellenére viszont nem is kapunk rossz felszereltséget. A készülék számításaiért a MediaTek MT6582-es SoC felel, ami négy darab 1,3 GHz-es órajelen üzemelő Cortex-A7-es processzormagot, valamint egy Mali-400MP típusú grafikus gyorsítót.

A készülék 1 GB rendszermemóriát kapott, a KitKat alapú rendszer pedig viszonylag takarékosan bánik ezzel. Bekapcsolás után olyan 320 MB foglalt, mígy 640 MB szabad a RAM-ból. A háttértárunk 8 GB, azonban ezt sajnos ketté osztotta a Doogee. Ennek eredménye, hogy alkalmazások telepítésre kapunk egy 2 GB-os tárhelyet, amiből nagyjából 1,8 GB van szabadon, ha ez elfogy, akkor gondban lehetünk. Média tartalmainknak a 4,14 GB-os partíció adott, amin 3,87 GB szabad helyünk van. Ezt a háttértárat microSD kártyával további 32 GB-tal bővíthetjük.

A Doogee DG580 Kissme adatkapcsolati lehetőségei úgymond fapadosnak tekinthető, ami köszönhető annak, hogy egy lényegében olcsó telefonról beszélhetünk.

A DG580 Dual SIM képes, egy miniSIM és egy microSIM foglalattal rendelkezik, ebből a microSIM-mel érhető el a WCDMA támogatás, míg a miniSIM csak GSM funkciót tud (2G)-vel. A Doogee hivatalosan nem nyilatkozik a mobilinternet sebességről, de nekünk a Telenor Hipernettel is 5,29 Mpbs volt a maximális letöltési sebesség, míg feltöltésnél nem mértünk többet 1,61 Mbps-nál, ami nem nevezhető túl soknak. A WiFi csatlakozást tekintve csak a 2,4 GHz-es sávon tud kommunikálni, a 802.11b/g/n szabványokat támogatva. A jelerősség átlagos, az LG G3 teljesítményénél azonban némileg gyengébbnek nevezhető. Van beépített GPS érzékelő is, amely egészen gyorsan megtalált 12 műholdat, ezekből átlagosan 9-10-et használt is fel a pozíció belövésére. NFC nem került a telefonba, helyette ennek MediaTek alternatíváját, a HotKnok adatátvitelt kapjuk meg. A funkció bekapcsolásával úgy küldhetünk két HotKnot-képes telefon között adatot, hogy a készülékek kijelzőjét egymásra helyezzük.

A készülék hátlapja alatt található 2500 mAh kapacitású akkumulátor kényelmesen elég volt egy 1,5 napos üzemidő eléréséhez, ez valószínűleg a kis fogyasztású processzor mellett az alacsony felbontású kijelzőnek is köszönhető volt.

Szoftver, használat

A Doogee viszonylag frissnek titulálható, Android 4.4.2-es rendszerverzióval szállította a Kissme-t, amelyen egyedi felhasználói felület fut, ez több ponton is emlékeztet a Xiaomi telefonok alapértelmezett rendszerére, a MIUI-ra.

Nincs menü, helyette minden alkalmazás indításra szolgáló ikon a kezdőképernyő lapjain foglal helyet, vagy önmagában kihelyezve, vagy mappákba rangsorolva. A kezdőképernyő alján négy darab rögzített ikon foglalhat helyet, amelyek minden oldalon a helyükön maradnak.

Az értesítési sáv minimálisan különbözik csak attól, amit számos MediaTek hardverrel rendelkező androidos készüléken megtalálunk. Van egy fehér hátterű értesítéseket listázó felület, amelynek a jobb felső sarkában van a gyorskapcsoló oldal, ahol méretes gombok helyezkednek el.

A Doogee néhány extra funkcióval is felruházta a középkategóriás DG580-at. Ilyen például a gesztus alapú feloldás, aminek segítségével a készenlétben lévő telefont egy mozdulatsorral feléleszthetünk és rögtön egy alkalmazást indíthatunk el. Ötféle ilyen gesztust tud a szoftver, a felfelé és balra húzott egyenes vonalak mellett a sötét kijelzőre rajzolt W, C és M betűk indíthatnak el különféle applikációkat. Az alapból megadott alkalmazások a későbbiekben megváltoztathatóak.

Van alapból alkalmazás titkosító szolgáltatás is integrálva, számokból álló jelszóval lehet védeni szinte bármelyik alkalmazást, ami azért hasznos, mert így ha idegen, vagy nem kívánt kézbe kerül a telefon, akkor egyes, vagy akár az összes alkalmazás(ok) titkosítható és a kód nélkül nem futtatható.

Kapunk egykezes módot is, ami egy 5,5″-os kijelzőnél nem is jön rosszul, igaz, hogy ez csak a tárcsázónál használható, a rendszer többi felülete változatlan marad. A tárcsázóra beállított egykezes módnál jobbra, vagy balra tolható a számpanel.

A kijelző alatti kapacitív home gombhoz kétféle kiegészítő funkció is jár. A telefon használata közben ha duplán megérintjük, akkor a telefon készenlétbe kapcsol. Ez leginkább zavaró volt, mert utcán, séta közben használva a telefont előfordulhat, hogy véletlenül kétszer értem a gombhoz és ekkor megszakadt a folyamat amit éppen csináltam. Egyébként találunk a főoldalon egy OneKeyLock ikont is, ami szintén a rendszer készenlétbe helyezésére szolgál. A másik, hasznosabb funkció amikor a lezárt (de világító) képernyő mellett hosszan megérintjük, ekkor ugyanis bekapcsol a hátoldalon a két LED és zseblámpaként üzemel a telefon.

Nem maradhatott ki a be-/kikapcsolás ütemezés sem, amely szintén standard MediaTek-funkció. Ennél megadható hogy a telefon mikor kapcsoljon ki és be automatikusan.

A telefon két SIM kártya támogatással rendelkezik, ahogy említettük is, ehhez tartozik külön beállítási lehetőség, ahol kiválasztható, hogy melyik SIM kártyát rendeljük elsődlegesen telefonhíváshoz, SMS üzenethez, vagy adatkapcsolathoz, de természetesen mind a kettő használható akár párhuzamosan is.

Böngészőből nem kevesebb, mint három típus is része az alap kínálatnak. Az AOSP ROM-ból származó Böngésző mellett a Google Chrome és az Opera Mini is megtalálható rajta. Összességében egyik működésével sem volt gond, azonban az oldalak betöltése nem mindig volt a leggyorsabb, ennek oka valószínűleg az internet kapcsolat sebessége volt a legtöbb alkalommal.

Egy kellemes felületű kamera alkalmazásunk van, amely a bal szélen sorakoztatja a fényképezési módokat, így van panoráma, szép arc és élő fotó mód is. A jobb felső részben pedig állítható a HDR, a vaku használat, valamint az, hogy az elő, vagy hátlapi kamerákat akarjuk-e használni. A hátoldalon dupla flash vaku van, amely a gyártó szerint hideg és meleg fehér fény kibocsátása képes, gyakorlatban azonban úgy néz ki, hogy két azonos LED van benne, amelyek hatótávolsága ráadásul nagyjából 1-1,5 méteren korlátozódik.

Bár elől és hátul is 8 megapixeles autofókuszos kamerák vannak, ezek képminősége nem nevezhető erősnek, még a középkategóriában sem. A kamera makró fotózásra szinte használhatatlan, ahogy tárgyfotózásnál sem túl jó az eredmény, a szabadban fotózott képeknél már egy fokkal vállalhatóbb az összkép.

A zenelejátszó nem mai, a régi androidos lejátszó átalakított, világosított típusa, amely csak alap funkciókat kínál, viszont van hangszín szabályozási lehetőség, amivel sokan élni is fognak valószínűleg. A hátlapi hangszóró sajnos nem túl erős, az olcsóbb telefonoknak megfelelően itt is hangerő van, dinamika tartomány viszont kevésbé, azaz mély hangok gyakorlatilag nincsenek, amely azért zenehallgatás szempontjából nem egy szerencsés történés.

Nem maradt ki a szintén szép felülettel kidolgozott FM rádió alkalmazása sem, sajnos azonban a Doogee készüléke is csak headset használata mellett képes ezen funkcióra, ha nincs csatlakoztatva a vezetékes kiegészítő, akkor az alkalmazás el sem indul.

Nem maradt ki a hangrögzítő sem, ami egy elég fapados megoldás, már csak azért is, mert egyetlen egy mikrofonnal nincs opció a zajszűrésre sem. A rögzített hangot kétféle minőségben (magas és szabványos) lehet rögzíteni, valamint normál, találkozó, vagy előadás üzemmódokat lehet kiválasztani.

A rendszer részét képezi egy 360 Security alkalmazás is, amely egyfajta all-in-one app, ez megpróbálja távol tartani a vírusokat, kiüríteni a memóriát, törölni a felesleges fájlokat, meghosszabbítani az üzemidőt, valamint lopás védelmet is kínálna, bár összességében nálam inkább zavaróak voltak az elindítás után megjelent felugró ablakok, reklám alkalmazás (AppBox).

Játékok terén összességében nem áll rosszul a DG580 Kissme, a kis felbontás jól fekszik a Mali-400MP-nek, azonban hozzá kell tenni, hogy a képminőség nem tud versenybe szállni a nagyokkal. A Modern Combat 5 és a Real Racing 3 is szépen futott, azonban meglehetősen zavaró volt ez esetben az alacsony felbontás és nagy kijelző méret kombináció.

Összegzés

Kívülről egy korrekt anyagminőséget és összeszerelést és vállalható sebességet kaptam, ráadásul a qHD kijelzőn sem égették a szemem a pixelek, pedig egy ideje LG G3-mal simogatom a tekintetem. Azt kell hogy mondjam, hogy aki olcsón akar venni nagy kijelzős telefont, annak jó vétel a DG580 Kissme, persze a megszokott kompromisszumokat meg kell kötni ez esetben is.