Huawei Honor 6 plus: Bevezető
Huawei Honor 6 plus
Kezdem a legelején: 2014 novemberében szeretett LG G2 típusú készülékem elérte a nyugdíjkorhatárt (nálam 1 év). Ezen okból kifolyólag belekezdtem a potenciális utódjelöltek felkutatásába. Az első tervem az volt, hogy legyen mindenben jobb, mint a G2. Na, ezt villámgyorsan el is vetettem, ilyen készülék akkor nem létezett. Az új koncepció az volt, hogy számomra fontos szempontokban nem lehet rosszabb, a többiben egy picit lehet rosszabb, de összességében legyen nagyon MÁS. Bonyolultan hangzik, de legalább nem esélytelen.
A számomra legfontosabb szempontok: minimum 5 inches képátló, minimum 3000 mAh akkumulátor, LTE, és jó előlap/képernyő arány. Továbbá fontos szempont, hogy ha a szoftver nem 110 %-osan tökéletes, akkor legalább legyen könnyen rootolható, nyitható a BL, stb.
Hogy az írás ne tartson örökké, nem térnék ki rá, hogyan ugrottak a kalapból a nálunk kapható “A” brandek csúcskészülékei, a lényeg az, hogy a több hétig tartó tortúra után ők állhattak a dobogóra:
Xiaomi MI-4, Meizu MX4, OnePlus One, Honor 6
Jelezném, hogy ez egy nagyon szubjektív táblázat
Nehéz helyzet, mindegyik mellett, és ellen is szólt érv bőven, ám végül a mindent eldöntő csatában a Honor 6 győzedelmeskedett. Picit zavart, hogy csak 5 inch, így kisebb lenne, mint az a készülék, amit leváltani hivatott, de a legnagyobb ellenérvem vele kapcsolatban a telefont körülölelő fémnek látszó műanyag keret. Ez nyilván az én személyes defektem, de ne akarjon valami annak látszani, ami nem az. Ezt majd a pszichológusommal megbeszélem, mindenesetre ez a tény arra sarkallt, hogy visszavegyek a tempóból, és még egyszer alaposan átgondoljam a dolgot.
És milyen jól tettem. A döntésképtelenség/bizonytalanság egén fénylő üstökösként tűnt fel a távolban egy messziről – számomra – tökéletesnek tűnő készülék, melynek neve Honor 6 Plus. Láttam, hogy valami szuperség van a kamerával, jó-jó, kit érdekel. Láttam, hogy 5,5 col, itt már gondolatban majdnem a levegőbe csaptam. Már csak 1 valami kéne. És, és, lehet, hogy… lehetséges, hogy…. csak nem?
Oké, köszönöm, megvagyok, pincér, kérném a számlát!
Persze tisztában voltam vele, hogy ezt itt egy jó darabig nem fogom megtalálni pl. az Extreme Digital kínálatában, így egyéb forrásból kell beszereznem a készüléket.
Doboz, külső
A készülék korrekt minőségű, és furcsa színű kemény papír dobozban érkezett, melynek fedelét leemelve maga a készülék tárul elénk. Nem meglepő módon a telefon alatt találjuk a kiegészítőket, melyek esetünkben egy töltőfejből, egy USB-kábelből, mindenféle kínai írást tartalmazó papírokból, egy SIM-tálca tűből állnak. Igen, fülhallgatót tényleg nem kapunk.
A készülék előlapjának 73,2 %-át foglalja el középre pozicionálva maga az 5,5 inch átmérőjű kijelző. A méretes megjelenítő ellenére a telefon meglepően kompakt benyomást kelt a vékonyra faragott káváknak köszönhetően. A kijelző felett szenzorok, beszédhangszóró, értesítési LED, és egy 8 megapixeles előlapi kamera kapott helyet. A hátlapon található a bal alsó sarokban egy kihangosításra hivatott monó hangszóró, középen egy „honor” felirat, balra fent egy dupla LED-es villanó, valamint a dupla szenzoros kamerarendszer.
Ez 2 darab 8 megapixeles szenzort jelent esetünkben. Az ujjlenyomatgyűjtő üveg(szerű?) hátlap alatt bújik meg az NFC, valamint a 3600 mAh kapacitású, nem kivehető Lithium Polymer akkumulátor. A telefon oldalai közül a jobb az izgalmasabb, ide került a bekapcsoló/hangerőgomb trió, valamint a SIM-tálcák is.
Az alsó slotba micro SIM megy, míg a felsőbe nano SIM VAGY(!) micro SD. Igény szerint. Érdekes megoldás, nekem egyikre sincs szükségem (nincs másik SIM kártyám, és 32 gigás a készülék), de jó tudni, hogy ha véletlenül felmerülne az igényem bármelyikre, akkor a lehetőség adott. Itt még meg kell említenem, hogy a készülék Dual Active, ami bár engem jelenleg nem érint, tény, hogy nagy királyság.
Bal oldalon nincs semmi, felül egy 3.5 mm-es jack csatlakozó és egy infraport lakik, valamint egy pici lyuk, ami szerintem zajszűrő mikrofon lehet. A micro USB csatlakozó a beszédmikrofon társaságában alulra került. A telefon három oldalán egy valódi fém keret fut körbe, ami véleményem szerint tényleg csak keret, a jack csatlakozónál látszik, hogy alatta műanyag van. Persze ezzel nincs gond, sokkal minőségibbnek hat így a készülék, mintha ugyanez műanyagból készült volna. De az egészről elmondható, hogy összességében minőségi hatást kelt, nem ropog, masszív, jó kézbe venni.
Hardver, szoftver
A készülékben a Huawei saját fejlesztésű HiSilicon Kirin 925 névre hallgató 8 magos processzora dolgozik, mely 4 darab 1,8 GHz-es órajelen futó Cortex-A15-ös, és 4 darab 1,3 GHz-es Cortex-A7-es processzormagból áll össze. A grafikus feladatokat egy Mali-T628-as GPU látja el, a multitaskingért pedig 3 GB RAM felel. Ennyit a száraz adatokról, jöhet a kijelző: a megjelenítő 5,5 inch átmérőjű IPS LCD 1080 x 1920, azaz Full HD felbontással, ez megközelítőleg 401 ppi-t jelent. Láttunk már többet is, de a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy nem fogunk szabad szemmel pixeleket számolni.
Természetesen a védelemről is gondoskodtak kínai barátaink, méghozzá a jól bevált Gorilla Glass 3 személyében. A megjelenítő minőségéről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Olyan mély, élénk színek jellemzik, hogy szinte belefolyik a szemembe, komolyan mondom élmény ránézni. A betekintési szögek közel tökéletesek. Azért csak “közel”, mert nagyon megdöntve a sarkokból nézve azért mászik a képre némi kékes fátyolosság. Feltételezem, hogy ez az IPS technológia velejárója, mert a G2-nél is ugyanezt tapasztaltam. Persze ez csak szőrszálhasogatás, egyáltalán nem életszerű ebben a helyzetben használni a telefont.
A készülék a Huawei saját, Android 4.4.2-n alapuló Emotion UI (röviden EMUI) névre keresztelt szoftverét futtatja, mely jelenleg a 3.0-ás verziónál tart. Az optimalizáció elég jónak tűnik, minden azonnal történik, még nem sikerült hosszabb gondolkodásra vagy megdöccenésre bírnom. Gyors. És úgy mondom, hogy gyors, hogy eddig egy Snapdragon 800-as telefont használtam. Na, még ahhoz képest is gyors.
Túlzott mértékű melegedést nem tapasztaltam, nagyobb erőforrás-igényű alkalmazások (leginkább 3D-játékok) futtatása esetén némi langyosodás figyelhető meg a hátlap teljes felületén, szóval a hőelvezetést is sikerült viszonylag hatékonyan megoldani.
Bevallom, nem vártam sokat a szoftvertől, mégis végül tőle kaptam a legtöbbet. Egyszerűen tökéletes, mindenre van megoldása, fantasztikusan néz ki, nagy mélységig témázható, ezt egyszerűen nekem találták ki. Túl sokat nem beszélnék a dizájnról sem, számtalan videó fellelhető róla az interneten. Azért néhány kép csak a miheztartás végett:
A telefon alapból Google-szolgáltatások nélkül érkezik, alkalmazások beszerzésére a Huawei által szállított App Center szolgál. Legalábbis addig, míg le nem töltjük vele a Play Áruházat és a Google Play Services-t… Gyárilag a szoftveres kínálat része egy úgynevezett telefonkezelő nevű alkalmazás, mellyel a készülék karbantartását végezhetjük el, méghozzá viszonylag magas hatásfokon.
Van benne telefongyorsító, ez a magas memóriaigényű alkalmazásokat listázza ki, majd állítja le, ha úgy kívánjuk, itt állíthatunk be védett alkalmazásokat, amivel engedélyt adhatunk az appoknak, hogy a képernyő kikapcsolása után is tovább fussanak. Aztán van benne zaklatásszűrő, még nem próbáltam, de gondolom arra való, ami a neve…
A programon belül van az energiatakarékosság menüpont, melyen belül 3 darab energiagazdálkodási séma közt tudunk választani: az ultra, az intelligens, és a normál. Az ultra energiatakarékos üzemmód értelemszerűen a leggazdaságosabb, de ilyenkor csak hívásra és SMS-re használható a készülék. Az intelligens próbál alkalmazkodni, a normál meg nyomja, ahogy a csövön kifér.
Van az alkalmazásban adatforgalom-kezelés, itt többek között le tudjuk követni, mennyi mobilinternetet használtunk el, továbbá be tudjuk állítani alkalmazásonként, hogy mely appok léphessenek fel az internetre Wi-Fivel, és melyek mobilnettel. Vagy mindkettővel. Vagy akár egyikkel sem, ez már csak rajtunk múlik. Ezeken kívül az alkalmazás tartalmaz értesítéskezelőt, jogosultságkezelőt, és víruskeresőt is.
Konkrétan ez az egy alkalmazás kiváltotta nálam a Greenify-t, a Wakelock Detectort, és a Droidwallt (ha használtam volna vírusirtót, azt is kiváltotta volna). És mindezt gyárilag. Nem rossz! Egyébként az egész rendszerre jellemző ez az „out of the box”-érzés, már-már iOS vagy MIUI szinten. Nem kellett mindenhez alkalmazást vadásznom a Playen, ami aztán elüt a dizájntól, minden egyben van, így ahogy van, tökéletesen megfelelő, és annál még egy picit több is.
A Honor 6 Plus-ból sem maradhatott ki a manapság igen divatos gesztusvezérlés. Beállítható, hogy mi történjen átfordítás, felemelés, döntés, rázás, stb. esetén, és van lehetőségünk a kikapcsolt kijelzőre történő betűrajzolással különböző funkciók és alkalmazások azonnali elérésére. A készülék tud dupla koppra ébredni (kis trükkel természetesen aludni is…), aminek nagyon megörültem, hisz az elődjeként szolgáló LG G2-nél is imádtam ezt a funkciót.
Sajnos a Huawei mérnökei más szemlélet alapján jártak el, ugyanis a képernyőt csak kézbevétel után érdemes kopogtatni, az asztalon fekve hiába tesszük, nem fog történni semmi. Nem igazán értem, ez miért jó, titkon reménykedem benne, hogy egy frissítés alkalmával ezen változtatnak.
Mint ahogy azt már említettem, a Honor 6 Plus rendelkezik infraporttal, így természetesen távirányító appot is találunk a készüléken. Választhatunk TV, légkondicionáló, beltéri egység vagy DVD lejátszó között, rengeteg márkát ismer. De ha máshoz szeretnénk távirányítóként használni, annak sincs akadálya, a port és a szoftver tanítható, így gyakorlatilag bármilyen távirányító szerepét alkalmas átvenni.
Multimédia
A kameraszoftver egyszerű, de kellőképpen sokoldalú, mint módokat, mint beállítási lehetőségeket tekintve. A fogaskerék ikonra bökve állítható be az ISO, fehéregyensúly, telítettség, kontraszt, fényerő, időzítő, objektumkövetés, GPS-címke, és kb. minden, amire csak szükségünk lehet.
Módok esetén a normálon kívül kapunk szépítés, panoráma, HDR, hangjegyzet, legjobb kép, vízjel, online fordítás (sokra nem megyünk vele, csak kínai, angol, japán és koreai nyelv van benne), és super night módot is, ezek közül szerintem csak az utolsó szorul bővebb magyarázatra. Ez annyit tud, hogy hosszú záridős képet készít.
Ez lényegében azt jelenti, hogy hosszú-hosszú másodpercekig nyitva hagyja mindkét szenzort egyszerre, a lehető legtöbb fényt beengedve, a zajt pedig a dupla lencse segítségével szinte tökéletesen kiszűri. Picit parasztvakító reklámdumának tűnik, ugye? Én is így voltam vele, gondoltam, hiszem, ha látom. Hát lássuk:
Hát srácok, az állam kaparom a földről azóta is. Ilyen szintű hosszú expós képeket soha nem néztem volna ki egy telefonból, dupla lencse ide vagy oda, egyszerűen megdöbbentő a végeredmény. Volt, hogy a képernyőn konkrétan nem láttam semmit, egy nagy feketeséget, de még úgy is sikerült értékelhető, sőt látványos fényképeket készíteni. Le a kalappal a Huawei és a Honor előtt.
Ennél a képnél pl. konkrétan szó szerint semmi nem látszott az élőképen
Van még egy úgynevezett wide aperture mód („széles lencseny.” – nem én rövidítem így, hanem a telefon), amivel rekeszérték állítást lehet szimulálni, ezzel mélységélességet adva a képeknek. Érdekesség, hogy ezt utólag, a kép elkészülte után is tudjuk variálni.
Mint hogy a fenti képeken is látható, az algoritmus könnyen tetten érhető, főleg, ha túlzásba visszük az effektet, de ideális körülmények között durván látványos dolgokat tudunk vele létrehozni. A világot nem fogja megváltani, de el lehet vele szórakozni.
Természetesen normál módban sem hoz ránk szégyent a készülék, bár én szaktudás hiányában a minőségről nem nyilatkoznék, de annyi biztos, hogy felhasználói szemmel tökéletesen elégedett vagyok az elkészült képekkel. A színek kellőképpen élénkek, a fókuszt legtöbbször pontosan lövi be, az exponálás sebessége is megfelelő. A HDR is egész kellemes hatásfokkal végzi a dolgát.
Normál módban lehetőségünk van még színeffekteket adni a leendő képeinkre, ezt az élőképre is ráteszi a telefon.
A szelfik szerelmeseinek jó hír lehet, hogy az előlapi kamera is korrekt képet készít, méghozzá 8 megapixelben. Megkapjuk szinte ugyanazokat a beállítási lehetőségeket, mint a hátlapi társainál. Állíthatunk ISO értéket, fehéregyensúlyt, telítettséget, kontrasztot és fényerőt is, de a módokat tekintve be kell érnünk a hangjegyzet, panoráma, vízjel, és az alapértelmezettként működő szépítés négyessel. Ja, igen, panoráma az előlapi kamerával, ilyet se láttam még!
Videót 1080p felbontásban rögzíthetünk az előlapi és a hátlapi kamerákkal egyaránt. Az elkészült videók minőségét korrektnek mondanám, bár OIS híján elkél a remegésmentes kéz.
Zenei téren a készülék hozza a kötelezőt, de semmi többet annál. A hangminősége fülhallgatóval kielégítő, a beépített DTS hangzás szerintem ront a helyzeten. Szerencsére ez kikapcsolható. A hátlapi hangszóró is képes ellátni a feladatát, egészen addig, míg le nem tesszük a telefont sík felületre, ekkor ugyanis szinte elnémul a hangképző. Ez a sima kialakítás ára, meg kell szokni, hogy nem szabad sík felületen pihentetni, mert könnyen lemaradhatunk egy e-mailről vagy akár egy hívásról is.
A zenelejátszó dizájnban passzol az Emotion UI-hoz, így nem meglepő módon jól néz ki, viszont a beállítási lehetőségek eléggé szerényre sikerültek. Hangszínszabályzásra nincs lehetőség, viszont tudunk listákat létrehozni, dalszöveget és borítót lekérni, valamint megadható, hogy hány másodpercnél kisebb hangfájlokat ignorálja az alkalmazás, elkerülvén ezzel a csengőhangok lejátszási listába kerülését. Kb. ennyi.
Kapunk FM-rádiót is, melyet a fülhallgató csatlakoztatása után tudunk működésre bírni. Az RDS funkció sajnos kimaradt.
Adatátvitel, kommunikáció, üzemidő
Adatkommunikáció terén mondhatjuk, hogy mindent tud, amit egy felsőkategóriás telefontól elvárunk. Dual SIM-es, méghozzá Dual Active, van CAT6-os 4G FDD-LTE, Bluetooth 4.0, Wi-Fi, GPS (GLONASS-támogatással), NFC, még SD-kártyát is helyezhetünk a készülékbe akár 128 GB-ig (ilyenkor sajnos be kell áldoznunk az egyik SIM kártyát a tárhelybővítés oltárán).
A telefonban helyet kapó 3600 mAh kapacitású Lithium Polymer akkumulátor papíron soknak tűnik. Az eddigi tapasztalataim alapján intenzív használattal simán kibír egy napot, szerintem normál használat mellett akár többet is, de nekem még nem sikerült nem intenzíven használnom…
A Honor 6 Plus Magyarországon boltban nem kapható, egyéb forrásból 160 ezer forint környékén szerezhető be a tárhely méretétől függően. Nem kevés pénz, de ennyiért kapunk egy masszív, prémium hatást keltő, letisztult külsőt, nagy, gyönyörű színekkel operáló kijelzőt, akadásmentességet biztosító csúcs hardvert, egy felhasználóbarát, egységes kinézettel rendelkező szoftvert, egy nagy kapacitású akkumulátort, és egy rendkívül izgalmas dupla optikából álló kamerarendszert.
Tudnám még sorolni, de nekem ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy a Honor 6 Plus mellett tegyem le a voksom, és eddig nagyon úgy néz ki, hogy jól döntöttem. Bátran merem ajánlani bárkinek, a készülék minden igényt kielégít, és benne van az a “plus” is, amitől könnyen beleszeret az ember.
Forrás: Logout
