MP3, WMA, iPod. Mire kell odafigyelni, ha MP3-lejátszó vásárlására adjuk a fejünket?
Az utóbbi évek egyik nagy áttörését a zenei készülékek piacán az MP3-lejátszók megjelenése és gyors térhódítása jelentette. Kis méretének, praktikusságának, egyszerű kezelhetőségének és egyéb alkalmazhatóságának köszönhetően kezdik kiszorítani a hordozható CD-lejátszókat. Az egyik legismertebb MP3-lejátszó az Apple által kifejlesztett iPod, aminek látványos sikere más gyártókat is arra ösztönzött, hogy – akár hasonló kivitelű, akár egészen eltérő külsejű – a készülékeket fejlesszenek ki.
A hordozható MP3-lejátszók ugyanabból a célból készültek, mint az első sétálómagnók. Utazásnál, sportolásnál vagy épp sétálásnál kitűnő módon teszik kellemesebbé tevékenységünket. Nem kell kazettát vagy CD-t cserélgetnünk, egyszerűen a menüből elindítjuk a kívánt album vagy lista lejátszását, és az épp aktuális hangulatunknak megfelelő zenét tudunk hallgatni, hiszen némelyik készülék több tucat album tárolására is alkalmas. Az utóbbi időben nagymértékben megnőtt, az internetes zeneáruházak száma, valamint azok kínálata is. A zenei kiadók felismerték az MP3 nyújtotta lehetőségeket, és mindent megtesznek a folyamatosan fejlődő, növekvő piaci igények kielégítésére. Ezekben az áruházakban kedvező áron juthatunk hozzá albumokhoz, zeneszámokhoz – sőt akár még videoanyagokhoz is, mivel anyagköltséget nem kell fizetnünk. De egy számítógép segítségével mi magunk is készíthetünk otthon MP3 vagy WMA fájlokat zenei CD-inkről, amiket azután egyszerűen felmásolhatunk MP3-lejátszónkra.
Lejátszható formátumok
A legelterjedtebb zenei tömörítésforma az 1990-es években a német Fraunhofer Intézet által kidolgozott MP3, ami a PC-k, a Macintosh gépek, a DVD lejátszók és az MP3-lejátszók által is felismert formátum. Az MP3-lejátszók mostanra már nem csak MP3 fájlokat játszanak. Az elterjedt zenei formátumok az MP3, a WMA, az OGG vorbis, az ASF, az Atrac, az AAC, vagy épp a tömörítetlen WAV.
Csatlakozás a számítógéphez
Csatlakozás szempontjából három különböző lehetőség tárul elénk: USB 1.1, USB 2.0 vagy Firewire. Az USB 2.0 és a Firewire lényegesen gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé, mint az USB 1.1.
Az MP3-lejátszókon a hordozott adatok tárolásának egyik legkedveltebb formája a merevlemez. Nagy kapacitása lehetővé teszi, hogy akár több albumot, videot, vagy akár egyéb fájlokat is hordozzunk rajta. A számítógépekben található merevlemezekkel szemben ezek igen kisméretűek. A memória chip-es megoldást az olcsóbb készülékekben találjuk, viszont ezek lényegesen kisebb kapacitással bírnak.
Kapacitás
MP3-lejátszó vásárlásakor a választás egyik legfőbb szempont a lejátszó memóriája, ettől függ ugyanis, hogy hány zeneszám, illetve album tárolására alkalmas a készülékünk. Választhatunk: memóriakártyás, illetve beépített memóriás között. Manapság a memóriakártyás lejátszók is bővíthetők akár 6-8 GB-ig, így már ezek is alkalmasak több tucat album tárolására, sőt ha több memóriakártyánk van, akkor könnyen magunknál tarthatjuk ezek többszörösét is. A merevlemezes lejátszók akár 100 GB-os merevlemezzel is kaphatóak. Ez már körülbelül ezer tárolására is elegendő. A merevlemez miatt ezek a készülékek nemcsak drágábbak, de nagyobbak és nehezebbek is.
Fontosabb funkciók
A legtöbb MP3-lejátszóban – még a legolcsóbbakban is – van hangfelvétel funkció, így készülékünk egy egyszerűbb diktafon szerepét is be tudja tölteni. Fontos azonban tudni, hogy jó minőségű hangfelvételek készítésére az MP3-lejátszók nem alkalmasak. Ugyancsak igaz a legtöbb modellre, hogy van benne beépített ekvalizer és mélyhang-kiemelés, így magunk választhatjuk ki, milyen hangzást társítunk a hallgatott zenéhez.
Néhány MP3-lejátszó rendelkezhet különböző plusz funkciókkal. A drágább készülékeken színes a kijelző, ezeknél akár arra is van lehetőség, hogy vidoklipeket, fotókat, filmeket nézzünk, ezeket a számítógépünkről tölthetjük fel a lejátszónkra. Ha elég nagy a kijelző, és készülékünk támogatja az EBook-olvasást, még szövegeket is olvashatunk, ha elektronikus könyvet töltünk lejátszónkra. Az MP3-lejátszók a DIVX, XVID, MOV, MPEG4, MP4, AVI, VCD és WMV video formátumokat, illetve a JPG, GIF, PNG, BMP és TIFF képformátumokat támogathatják. Az MP4 formátumot kezelő újabb készülékeket már MP4-lejátszónak is nevezik.
Az olcsó készülékeken az ID3-kijelzés gyakran nem lehetséges. Az ID3 az MP3 fájlnak egy olyan adatlapja, amely annak az összes lényegesebb információját tartalmazza, általában az előadó nevét, a szám és az album címét. Azok a készülékek, amelyek nem támogatják az ID3 cím kijelzését, többnyire csak a fájl nevét jelenítik meg a kijelzőn. Az ID3-adatok a számítógépen szerkeszthetők, a legtöbb médialejátszó program alkalmas erre. Egyes, erre alkalmas fájlok és készülékek esetében arra is van mód, hogy a dalszöveget is megjelenítsük a kijelzőn.
Egy nagyon kedvelt lehetőség a beépített rádió, a legtöbb készülék tartalmazza ezt. Az FM sávon található rádióadók bármelyikét könnyen befoghatjuk. Bizonyos modellekben mód van arra, hogy a hallgatott rádióműsort is rögzítsük MP3 formájában. A kisebb játékprogramok is egyre elterjedtebbek a lejátszók közt.
A távvezérlés csupán lehetőségként merülhet fel egyes lejátszóknál. A távvezérlő egység legtöbbször a fejhallgatóhoz csatlakoztatható, és csak bizonyos lejátszási parancsokat adhatunk meg, illetve szabályozhatjuk a hangerőt.
Energiaforrás
Akkumulátor típusa szerint az MP3-lejátszó lehet elemes (általában AAA mikro-ceruzaelemes vagy AA ceruzaelemes), vagy rendelkezhet beépített akkumulátorral, amelyekben cserélhető, vagy nem hozzáférhető típust különböztethetünk meg. Az MP3-lejátszóknál – akárcsak a mobiltelefonoknál – a leggyakrabban megjelenő beépített akkumulátortípus a Li-Ion (Lithium Ion), amely élettartama és tölthetősége szempontjából a legkedvezőbb megoldás. Az elemes MP3-lejátszók általában olcsóbbak, de érdemes figyelembe venni az elemekre költött összeget is. A beépített akkumulátoros lejátszók valamivel drágábbak, de itt csak annyi dolgunk van, hogy a megfelelő időben feltöltjük lejátszónkat, USB kábel vagy hálózati csatlakozó segítségével.
