ZTE Blade S6 Dual Sim - Van egy régi mondás... - KÉPteszt

ZTE Blade S6 Dual Sim – rokon lelkek találkozója

Messziről érkezett a Blade széria legfrissebb tagja, az S6. Kedvező ár, nyolcmagos processzor, Lollipop és a többiek, de az éremnek most is van másik oldala.

Igen, az S6 név egy kicsit necces, ráadásul a doboz és a felirat dizájn is a koreaiak szupertelefonjára játszik. Na mindegy, inkább nyissuk ki a pakkot. Elsőnek a telefon néz rá, majd a műanyag tálcát kiemelve két dobozkát találunk. A kisebbik a hálózati töltőfejet rejti. A nagyobbik némi papíranyagot, egy USB adatkábelt és a SIM tálcához fém nyitótüskét rejt magában.

Essünk túl gyorsan a lényegen: a Blade S6 hasonlít az iPhone 6-ra. Nagyon hasonlít. Főleg szemből. Meg oldalról. És hátulról is. Jó, azért ne keltsük itt a feszültséget, elsősorban az előlap az, ami tényleg erősen „almás”. Vegyük viszont észre, hogy egészen kompakt eszközt fogunk a kezünkben, gyakorlatilag semmivel sem nagyobb és nehezebb egy Galaxy S6-nál (picit vastagabb), az oldalsó kávák szép vékonyak.

Kicsit furán hangzik, úgyhogy kifejtem. Az előlap, annak üvegborítása (ami egy vad szimulátorozás közbeni fémpadlóra csattanást simán kibírt karc nélkül) és az általános összeszerelés (unibody ház) rendben van.

Hátul már nem ilyen jó a helyzet. A műanyag borítás egyrészt csúszik, másrészt meglehetősen olcsó anyagból készült. Még komolyabb baki, hogy a ZTE feliratnál enyhén benyomható, továbbá mindössze egyetlen napnyi használat után ugyanitt az ezüst festés egyszerűen lepergett róla (csak a feliratnál, máshol nincs baj), alatta kivillantva a nyers fehér borítást. Ez azért egy ZTE-nél kisebb márkától is ciki lenne.

Mint említettem, az előlap üvegborítással bír, mely alatt egy 5 hüvelykes, HD felbontású IPS kijelző jeleníti meg a tartalmakat. Ha nem is kiemelkedő, de egyáltalán nem rossz a képminőség, megfelelő fényerő, kellemes betekintési szögek jellemzik, ráadásul napsütésben sincs gond a láthatóságával. A felső sávban közelség- és fényszenzor, előlapi kamera és a beszédhangszóró foglal helyet. Telefonáláskor a hangerő és minőség egyaránt rendben van, a duál mikrofonos aktív zajszűrés pedig arra is ügyel, hogy minket szintén jól halljanak.

Alul három érintőgomb rejtőzik, ebből a szélső kettőnél szó szerint is vehetjük a rejtőzést. Noha világítást kaptak, de míg a széleken egy apró és halvány pötty jelenik meg, addig középen maga a kis karika világít szép kéken. Ez utóbbi látja el az állapotjelző fény szerepét is, ami elegáns és jó megoldás.

Hátul az ezüst festésről és a műanyagról esett már szó, illetve a ZTE felirat is szerephez jutott a kopás miatt. Legfelülre került a kamera, aminél nem a lencse, hanem a LED vaku került a sarokba (a másik irányban pedig a másodlagos mikrofon figyel). Az optika viszont nem áll ki, épp ellenkezőleg, enyhén süllyesztett, így a védelme egész jó.

Hardver, szoftver

Mielőtt ránéztem volna a dobozra, simán arra tippeltem, hogy megint egy szokványos MTK chippel lesz dolgom. Ennél nagyobbat viszont nem is tévedhettem volna, ugyanis a Blade S6 a Qualcomm megoldása mellett tette le a voksát, ráadásul abszolút friss és modern konfigurációról van szó. A Snapdragon 615 egy nyolcmagos rendszer, melyben négy 1,7 GHz-es és négy 1 GHz-es Cortex-A53 64 bites processzor dolgozik. Ezek külön-külön és együtt is besegítenek, és hogy minden flottul menjen, egy Adreno 405 grafikus gyorsító és 2 GB RAM is gondoskodik, hoppá. Ezzel bár a csúcsmodelleket nem közelíti meg, a benchmark programokban korrekt eredményeket hoz, azonban ne feledjük, hogy a pontszámok nem feltétlen tükrözik a tényleges használat élményét.

A ZTE eleve Lollipop rendszerrel került a telefon forgalomba, ami önmagában nagyon korrekt hozzáállás. Azonban ami a legszimpatikusabb, hogy rendkívül jó a sebesség, akadozással gyakorlatilag sehol sem találkozunk, az alkalmazások indítása, a köztük való váltás, a multitasking példás és gyors.

A kiváló sebességben biztosan szerepet játszik az is, hogy a ZTE MiFavor 3.0 kezelőfelülete nem nyúl bele durván az alap Lollipop felületbe. A legfőbb és leggyorsabban észrevehető változás, hogy nincs alkalmazásmenü, minden program az asztalokon helyezkedik el. Természetesen van lehetőség mappa létrehozására, az ikonok szabadon átrendezhetők, így elejét vehetjük a káosznak.

Eredeti maradt a lehúzható állapotsáv, a kártyás értesítések, a 3D-s multitask váltó, továbbá a tárcsázó, névjegyzék és üzenetek rész grafikai kinézete.

Új lett a widgetek felülete, továbbá néhány extrát kapunk az asztalhoz kapcsolódóan. Gyárilag néhány egyszínű és grafikus háttérkép közül választhatunk, ám utóbbiaknál állítható blur (elmosás) effektet is állíthatunk. Ha már elkészítettük a számunkra megfelelő elrendezést, akkor az egészet lementhetjük és vissza is állíthatjuk.

Vannak viszont extra megoldások, melyeket a Beállítások résznél találunk meg.

Külön ki-be kapcsolható az állapotjelző fény néhány eseménynél, van kétféle színhőmérsékleti beállítás, megadható, hogy a két szélső érintőgomb közül melyik legyen a Vissza és melyik az Opciók.

Mindezeken túl nem maradhatott ki néhány gesztus és mozgás által aktiválható funkció sem. Ilyenek például, hogy rázással zeneszámot válthatunk vagy bejövő hívásnál az arcunkhoz emelve fogadhatjuk a hívást, esetleg megadott módon felemelve a készüléket (és közben a hangerőt lenyomva tartva) elindítható a kamera, meg hasonlók.

Nem kevésbé haszontalan a Mentés és Helyreállítás, ahol a telefonkönyvtól kezdve az sms és hívásnaplón át egészen a böngésző könyvjelzőkig mindenről biztonsági mentést készíthetünk (akár automatizálva is), illetve ezeket vissza is tölthetjük. Ráadásul a telepített alkalmazásokat is képes tárolni, ráadásul a mentéseket egyből át is küldhetjük egy másik telefonra (ahonnan szintén képes visszaállítani mindent).

Az egyszerűbb extrák közé tartozik például a Mi-POP, ami igazából egy virtuális gyorsgomb, és az egykezes használatot igyekszik megkönnyíteni.

Nem spóroltak a felbontással, hiszen 13 megapixeles fényképező került a hátoldalára, míg elöl egy 5 megapixeles egység várja a szelfizést.

A hátsó kamera autofókuszt és LED vakut is kapott, utóbbi fénye elég erős, viszont zöldes árnyalattal világít.

Átalakították a fotózási felületet, dedikált kapcsolót kapott a fotó és videó, így nem kell váltani közöttük. A baloldalon lévő körrel válthatunk a szimpla és profi módok között. Utóbbi esetén minden beállításhoz hozzáférünk, melyek közül leginkább a vízszintező vonal mondható különlegesnek. Amúgy állítható a fénymérés, fehéregyensúly, ISO, expozíció, felbontás, rácsvonal, időzítő, arcészlelés, érintős exponálás, geocímke, valamit kikapcsolható a zárhang. A fókuszpontot érintéssel bárhova áttehetjük, továbbá spot fénymérés esetén ennek helyét is kijelölhetjük (a fókusz helyétől függetlenül).

Fotóról zenére váltva sokkal jobb kiszolgálást kapunk. A zenelejátszó teljesen át lett alakítva, dalok, előadók és album szerint is kereshetünk. Furcsa, hogy minden esetben ábécé sorrendben vannak a számok, nem pedig az eredetiben. Albumképeket kezeli, a lejátszás közben dalszöveget és a lejátszási listát is egy érintéssel elérhetjük. Van ismétlés, véletlen sorrend, egyéni hátteret is betehetünk, időzíthető a kikapcsolás. Hangszínszabályzó nincs, helyette a HI-FI kapcsolót aktiválhatjuk. Már e nélkül is az átlagosnak megfelelően szól, de ha bekapcsoljuk, akkor a helyzet csak javul, na persze egy jó füles se árt hozzá, mert az ugyebár nincs a dobozban.

Van rádió, ami bár RDS-t nem tud, de gyorsan és pontosan megtalálja a csatornákat, működik rendesen.

A Blade S6 burkolata házilag nem bontható meg, ebből következik, hogy az akkumulátor is beépített. Kapacitását tekintve a 2400 mAh nem egy extrém érték, hasonló vastagságú házban is láttunk már erősebbet. Lent egy szerény rés jelzi a kihangosító helyét, amelyen durva hangerővel törnek elő a dallamok, még asztalra letéve is, ám ne várjunk mélyhangokat belőle. Fölé néhány felirat került, de a „Designed by ZTE in California” szövegen azért felröhögtem, ez megint csak egy olyan „poén”, amire semmi szükség.